Mese a szorongásról...
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyetemista lány"... Élete egyik legnehezebb szigorlatára készül... Előtte papírok, kidolgozott tételek, könyvek szanaszét... Vasárnap este van, a kollégiumi szobáját megvilágító asztali lámpa fénye halványan dereng... Már napok óta éjjel-nappal tanul, alig alszik, mégis azt érzi: "semmi nem maradt meg a fejemben"..."meg fognak húzni.." A gondolatai cikáznak, lejátssza magában a másnap reggelt, amint elegáns ruhájában, karikás szemekkel, falfehéren, izzadó tenyérrel, szédelegve betámolyog az épületbe...belép a szobába...a "bírák" fagyos arccal fogadják...Tételt húz..."Úristen...ezt nem is olvastam át...egy szót sem tudok mondani..." Elsötétül minden...és már csak arra eszmél, hogy magába roskadva ül az ajtó előtt és zokog..."ki fognak rúgni az egyetemről...vége az életemnek...nem lesz belőlem semmi..." Hirtelen visszazökken a jelenbe, zavartan keresni kezdi az elő