Dolgozat a Waldorf-pedagógiáról 1997: Bevezetés

Hogy dolgozatom témájául választottam a Waldorf-pedagógiát, annak több oka is van.

Az első és legfontosabb, hogy ebben a pedagógiában találtam meg a saját pedagógiai nézeteimet egy sokkal teljesebb és kidolgozottabb formában. Az ennek alapjául szolgáló antropozófikus világszemléletet is bizonyos mértékig magaménak vallhatom, tehát amiről írok, az életem része is, nemcsak egy megvizsgálandó téma.

A második indokomat a magyarországi egészségügyi adatok támasztják alá. Mindenki számára ismert, hogy elsők vagyunk a világon az öngyilkossági haláleseteket tekintve, előkelő helyen vagyunk szív-és érrendszeri megbetegedésekben, alkoholfogyasztásban. Sokat hallani a romló erkölcsökről, a fiatalkori bűnözés terjedéséről, gyermekprostitúcióról, a kábítószer terjedéséről. A tanárok panaszkodnak, hogy a mai fiatalok szemtelenek, sokszor brutálisak, kegyetlenek, kezelhetetlenek, nem érdekli őket se a tanulás, se a munka, nem becsülik meg az emberi értékeket és még sorolhatnám. Ezeket sokan sok felé idézik, mégsem veszi őket elég komolyan senki.

Azt hiszem a fent említett „eredmények" mellett teljesen felesleges a mai ifjúság régiekhez viszonyított nagyobb tudására hivatkozni. Az ember embersége kezd teljesen elveszni, melynek következménye az egyre embertelenebb mesterséges környezet, mely természetesen együtt jár a természeti környezet pusztításával is.

Hol itt a fejlődés ha az egyre növekvő tudásunk eredménye a saját életfeltételeink pusztítása? Hiszen az egyre újabb technikai, orvostudományi, felfedezések is arra szolgálnak csak, hogy az általunk létrehozott „civilizációs betegségeinket" ellensúlyozzák.

Véleményem szerint ezt az egyre romló tendenciát csak egy alapjaiban más pedagógiai, világnézeti változás állíthatná meg. Nem elég az előző „javítgatása", mert az csak „tüneti kezelés" lenne.

Ezt a véleményemet támasztja alá az új NAT bevezetésének szükségessége is. A NAT „A tanulók személyiségét kibontakoztató pedagógiai folyamat"-ról beszél. A Testi és lelki egészségről szóló részben ezt olvashatjuk: „Az iskolára nagy feladat és felelősség hárul a felnövekvő nemzedékek egészséges életmódra nevelésében. Minden tevékenységével szolgálnia kell a tanulók egészséges testi, lelki és szociális fejlődését. (...) Az egészséges életmódra nevelés nemcsak a betegségek megelőzésének módjára  tanít, hanem az egészséges állapot örömteli megélésére és a harmonikus élet értékként való tiszteletére is nevel."1 Pedagógusnak lenni óriási felelősség, hiszen rajta keresztül valósulhat meg minden cél és ezek a célok és alapelvek, már egy egészen más hozzáállást kívánnak meg tőlünk, mint eddig. Nem lehet kikerülni a változtatást! Ez nem csak törvényi, hanem emberi kötelességünk is.

A testi és lelki egészségre nevelést azért is emeltem ki külön, mert véleményem szerint ha ez a cél nem valósul meg az oktatásban, akkor az összes többi sem fog, hiszen az önmagával, társaival, környezetével harmóniában élő ember képes csak a saját nemzeti kultúráját, az európai és az egész emberi kultúrát is magáévá tenni és azt gazdagítani.

A Waldorf-iskolák jó példával szolgálhatnak nekünk, hiszen ezekben az iskolákban már több mint hét évtizede folyik az a fajta emberi oktatás és nevelés, amely most az új NAT céljaiban és alapelveiben is megfogalmazódik.

Végezetül egy Zen történetet szeretnék idézni:

„Nan-int az idős Zen mestert meglátogatta egy tudós, hogy a Zenről kérdezze őt.

A mester üdvözölte, bevezette szobájába és teával kínálta. Fogta a csészét és töltött. A csésze tele lett, de ő csak töltött tovább. A tea már folyt le a padlóra.

A tudós egy darabig nézte, de aztán nem bírta tovább, és felkiáltott:

• Nem látja, hogy tele van? Nem fér bele több!
• Mint ez a csésze úgy tele van Ön is előítéletekkel. Hogyan mutassam meg, hogy mi a Zen, ha nem üríti ki a csészéjét?!"

Mindezek fényében szeretném bemutatni a Waldorf-pedagógia lényeges vonásait, sajátosságait, kiemelve nemcsak a testnevelés, hanem az egész oktatási folyamatot átható mozgás, tevékenység, ritmus szerepét is.

Gondolataim olvasmányaimra, Vekerdy Tamás előadásaira, és arra a sajnos csak két hét tapasztalataira épülhetnek, melyet a Pesthidegkuti Waldorf-iskolában tölthettem.