2015. május 2., szombat

OTDK '97: A mozgás, a ritmus és a tevékenység

Témám szempontjából fontosnak tartom kiemelni ezt a részt. Ezzel is szeretném hangsúlyozni azt, hogy a Waldorf-iskolákban az oktatás, a nevelés minden területe együtt, egy egységet alkot, a tárgyak nem különálló részek, hanem együttműködve, harmonikusan illeszkedve egymáshoz mindig a gyereket tartva szem előtt folyik a képzés. Tehát itt nem csak a testnevelés óráknak a feladata a testkultúra alakítása, a mozgásigény kielégítése. A mozgásszegény életmód ellensúlyozása itt már fel sem merül.A fejezet címében megfogalmazott egész folyamatot átható mozgást, tevékenységet szeretném érzékeltetni.Elsőként a ritmusról. A Waldorf-pedagógia a gyerekre, mint a természet, a világ részére tekint. Tehát tisztában van azzal, hogy nem vonhatja ki magát a nagy kozmikus ritmusok hatása alól. Ilyenekre gondolok, mint az évszakok, a nappalok és éjszakák váltakozása, a Hold változásai. Ezeknek a ritmusoknak meg kell jelenniük a heti, napi sőt, az órai ritmusokban is. Ha az ember nem egy harmonikus ritmus szerint él, az felborítja a saját ritmikus rendszerének finom egymásra hangoltságát. A rendszertelenség végső soron betegséghez vezet.A Waldorf-iskolákban mindezt maximálisan szem előtt tartják. Az epochális oktatásról szóló részben már utaltam arra, hogy ez a rendszer nagyon jól biztosítja a gyerek számára azt, hogy egy állandó ritmust vegyen fel. Nem bontja meg ezt sem a tanárok személyének, se a tantermeknek a váltogatása, se az órai anyagok gyors és folytonos váltakozása. Itt egy nyugodt, fokozatos, a gyerek számára követhető, egyikből a másikba átnövő változás megy csak végbe.Az évszakok változása is megjelenik minden tevékenységükben. A reggeli fohász utáni versek is az adott évszakkal kapcsolatban vannak. A fent említett kerti munkákban is tükröződik mindez. De ennél talán még szemléletesebben fejeződik ki az un. évszakasztalban. Ezt az asztalt terem egyik sarkában állítják fel, letakarják valamilyen lágy esésű szövettel, mondjuk selyemmel, és erre tesznek olyannövényeket, terméseket, tárgyakat vagy bármit, ami hűen és rendkívül esztétikus módon adja vissza az adott évszak sajátosságait és hangulatát.Szinte minden tárgy oktatásában megjelenik a ritmus. Említettem már a nyelv- és írásoktatást, és persze az ének, zene, tánc oktatása is ide tartozik. Ezen kívül nagyon domináns szerepe van a matematika tanításánál is. Itt mindig az egységből kiindulva vezetik le a négy alapműveletet, így jelenik meg a többi szám, de nem absztrakt jelként, hanem a gyerekek tapsolnak, dobbantanak, lépkednek stb., tehát itt is az egész lényükkel átélve ismerik meg a „kettősség, a hármasság" fogalmát, és így számukra a számok megint csak nem elvont jelként jelennek meg, hanem ritmusokban, törvényszerűségekben él bennük. /Itt jegyzem meg, hogy a számok jelölésére először a római számokat használják, mert ez sokkal közelebb áll ahhoz a valósághoz, melyből létrejött a számok jelölése. /A gyerekek nincsenek passzív befogadásra ítélve, hanem - mint ahogy az már az eddigiekből is kiderült- minden ismeret elsajátításában aktívan, egész lényükkel vesznek részt, nemcsak az intellektusukkal. Ha pl.: a szabályos testekről tanulnak matematikából, akkor otthon elkészítik azokat papírból. Ha történelemből a római birodalomról tanulnak, akkor korhű jelmezeket készítenek, eljátszanak történeteket, egy kicsit benne élnek abban a korban. Ennek óriási jelentősége van a kultúrák mélyebb megértése érdekében is. Ha az állatokról tanulnak, nem boncolják fel őket, mert az nem vinné őket közelebb magának a lénynek megértéséhez, hanem megfigyelik a tulajdonságaikat, sajátosságaikat, „belebújva bőrükbe” teljesen átélve tudják megérteni, megismerni őket. Mindez persze az alsóbb osztályokban megismert állatmesékre épülve történik.Nagyon sok példát hozhatnék még a mozgás, a tevékenység, a ritmus megjelenésére. Ahol viszont ez a legszemléletesebben, a legharmonikusabban megjelenik az a Waldorf-pedagógiának egy sajátos területe, az eurythmia, melyet mint említettem Rudolf Steiner alkotott meg.Az eurythmia görög eredetű szó, szép, jó, harmonikus ritmust jelent.Az ember minden megnyilvánulásával beleavatkozik a világba. Mozgásával, beszédével a környezetében is mozgásokat indukál. Egyszerű azt belátnunk, hogy az általunk megformált levegő tovább terjedve hatással van a környezetre. Egy ablaküvegbe ütközve rezgésbe hozza azt. Ha egy emberi fülbe jut, ott átalakítás után értelmes jellé változik. A beszéddel, a hanggal valami olyasmit alkotunk meg, amit nem látunk.Az ember a beszédben mára már csaknem kizárólag az informatív tartalomra koncentrál és szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a beszéd érzelmi, akarati összetevőit. Az eurythmia visszavezet minket a hangok, a hangzók keletkezéséhez.A magánhangzókban a lélek átélése fejeződik ki. Az „Á" például csodálat, szimpátia, kitárulkozás, az „É" elhárítás, antipátia. A mássalhangzók megformálásakor akadályt állítunk a kiáramló levegő útjába. Az eurythmia megmutatja, hogy a zárhangzóknál mozgásból forma (B), a réshangzóknál formából mozgás (F), ahogy a szilárd testek is mozgásból sűrűsödtek formává, és ahogy a tűz képes a szilárd formákat állandóan mozgó hővé alakítani. Az „L" és az „R" önmagába visszatérő mozgás, ami a víz és levegő elemekre jellemző.Az eurythmia tehát egy olyan mozgásművészet, amely a beszéd és az ének mozgástörvényein alapul. A hangadó szervek számunkra rejtett mozgásait az egész testre, de főleg a karok mozgására kiterjesztve láthatóvá teszi.A gyerekek az eurythmiát első osztálytól kezdve végig gyakorolják. Jelentősége óriási, hiszen a gyerekben élő és működő erőket bontakoztatja ki, segítve testének, lelkének megfelelő fejlődését. Így számukra a beszéd nem csak az információ közlésére alkalmas eszköz lesz, hanem az önkifejezés művészete is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése