2014. június 30., hétfő

Harmadik fejezet: A női szerepek átalakulása a XXI. század második felében

„Hogy egy fiatal frissen kivívott képességei nem regrediálnak-e újra gyermekkori konfliktusokba, az nagymértékben függ attól, hogy milyen rangot és milyen esélyeket tud biztosítani számára a „pajtáscsoport”, a vele egyívásúak köre, ezenkívül azonban attól is, hogy mennyire egyengeti a nagyobb társadalom a szociális játékból a munka világának élményébe való átmenet útját, s hogy milyen feltételek közt érlelődik meg benne a szilárd társadalmi felelősség. Mindennek a fiatal egyén és a társadalma között hallgatólagosan megkötött kölcsönös szerződésen kell alapulnia” (Erik H. Erikson 1969. 78. oldal)

Úgy gondolom abban, hogy Anna odáig jutott, hogy elbizonytalanodott, megingott anyai szerepében, egyik fontos hatás lehetett, hogy a társadalom milyen elvárásokat támaszt a nőkkel szemben. Ennek alakulását szeretném bemutatni magyarországi kutatási eredmények alapján.
Anna nagyszüleiről a következőket tudom: anyai nagyanyja fiatalon szolgálóként dolgozott gazdag családoknál, majd házassága után háztartásbeli maradt, ami az akkori vidéki életformának megfelelően állattartást és földművelést is jelentett, saját célra.
Anyai nagyapja szegény, paraszti családból származott, a mezőgazdasági munka volt a megélhetési forrásuk. Később viszont, már felnőtt fejjel agrártudományi egyetemet végzett. A II. Világháború után alakuló járási Termelő Szövetkezet vezetője lett. Hitt abban, hogy a háború borzalmai után egy „új világot” építhetnek közös erővel, kemény, kitartó munkával. Belépett a munkáspártba, valamint munkásőr is volt.
Anna édesanyja az 1950-es évek közepén született második gyermekként. Nővére –Ildikó- 4 évvel volt idősebb nála. Ildikó, mint első szülött több figyelmet, több támogatást kapott, mint ő. Ahogy Anna fogalmazta: Ildikó volt a „sztár”, ő volt a szép, az okos, sikeres. Anna édesanyja nem tanult olyan jól, nem volt olyan szép, de jószívű volt és szorgalmas.
Anna édesanyja pont egy olyan világba született, ahol a nők elkezdtek megjelenni tömegesen a munkában. Az okok egyrészt gazdasági, iparosodási folyamatokkal, másrészt ideológiai okokkal magyarázhatóak. A politika igyekezett saját, a közösség szerepét az egyén, a család elé, fölé helyezni, valamint magasabb rendű értékként kezdte közvetíteni a „dolgozó nő”-t, az otthonmaradó „csak háziasszonyokkal” szemben. Hogy ezt az időszakot hogyan élték meg a nők, –az akkori politikai helyzet miatt- konkrét vizsgálatok nem tudták alátámasztani. (Pongrácz Tiborné, 2001)
Az első, ’74-ben készült felmérés eredménye azt mutatta, hogy a megkérdezettek kétharmada mondja azt, hogy egy kisgyermekes anya legfontosabb feladata a gyereknevelés, a háztartás vezetése, a család összetartása. (Pongrácz Tiborné, 2001)
Az újabb vizsgálat ideje (1977) csaknem egybe esett Anna születésével: ’78-ban a családi feladatok, kereső tevékenység összeegyeztethetőségét vizsgálva már elmozdulás volt afelé, hogy kevesebben (37%) támogatták azt, hogy egy nő ne végezzen kereső tevékenységet, valamint megjelent, mint „kompromisszumos megoldás”, a részmunkaidős foglalkoztatás, ami a megkérdezetteknek 35%-a preferált. Későbbi, már több tényezőt érintő vizsgálatok –1991- rámutattak arra, hogy a nők munkavállalásának elsődleges motívuma az anyagi kényszer, de megjelentek más, pszichikus tényezők is, pl., hogy csak otthon lenni „unalmas”. Európa más országaival történő összehasonlításban a magyar nők, anyák nagyobb arányban hangsúlyozták a család szerepét, fontosságát életükben. Ez a hozzáállás a 2000-es évek kezdetéig többször megismételt vizsgálatok szerint nem változott jelentősen. Annyit emelnék még ki, hogy annak ellenére, hogy ugyan sokan tartanák fontosnak a nők családban betöltendő hagyományos szerepét, de közben nem ezt teszik emancipációs, és gazdasági kényszer okokból. (Pongrácz Tiborné, 2001).

Érdekes volt megfigyelnem, hogy Anna anyai ági felmenői, családi hagyományai és egyben csomópontjai „együtt mozogtak” a nagy társadalmi folyamatokkal, elvárásokkal és azok változásaival.
Hiszen nagymamája (1920-ban született) egész életét a hagyományos női, anyai szerepben töltötte: a városhatárt sem nagyon hagyta el, háztartásbeliként élt. Férje mellett kitartott annak ellenére, hogy alkoholista volt, durván, lekezelően bánt vele. Sőt, Anna szerint –aki nagyon szerette őt és viszont- teljes, boldog, kiegyensúlyozott életet élt, elfogadta, hogy neki ilyen körülmények, ilyen társ adatott.
Édesanyjánál megjelent a „dolgozó nő társadalmi elvárása” (Pongrácz Tiborné, 2001) is, amit a család is közvetített felé, így neki már tanulni, majd később egyeztetni kellett a munkát a családdal. Viszont ahogy a fent említett kutatásokból is kitűnik társadalmi szinten is, ő még csak a lehető legkisebb mértékben tért el a hagyományos értékrendtől fizikai és lelki értelemben is. Hiszen: egy utcányira építkeztek a szülői háztól, egyetlen munkahelye volt helyben, és ugyanolyan beosztásban végezte munkáját nyugdíjazásáig, tehát a munkát egyfajta kötelező feladatként végezte, ami szükséges a megélhetéshez (Pongrácz Tiborné, 2001).  Közben –Anna elmondása szerint- mindig az volt számára az első, hogy a hagyományos női szerepekben teljesítsen jól: „tökéletes háziasszony” legyen: főzzön, mosson, takarítson. Emellett kiemelném, hogy az ő férje is alkoholista, aki mellett ugyanúgy végig kitartott, mint ahogy édesanyja is.
Annánál erőteljesebben jelentek meg a fent említett „emancipációs” okok: a modern társadalom és a média által sugárzott, idealizált „erős, függetlenen, karriert építő nő” képe is. Ha többet tanul, többre viheti a munkában, „karriert tud csinálni”, a házimunkát meg inkább elvégezteti egy bejárónővel. Ő nem akart otthon maradni, nem akart „jó háziasszony” lenni. Kamaszkoráig pontosan követte édesanyja útját: kötelességtudóan tanult, segített otthon, ugyanabba a középiskolába ment tanulni, ahova ő.
18 évesen ment főiskolára, kollégista lett. Elmondása szerint itt kezdett szabadabban élni: többet szórakozott, már nem csak a legjobb tanulmányi eredmény volt az elfogadható maga számára.
A főiskola után a vidéki családi házat városi panellakásra, a kevés fizetést és „egyhangú, rutinszerű, unalmas” munkát neves nemzetközi cégeknél végezett magasabb beosztásra, munkára, magasabb fizetésre cserélte, amivel elérhette a teljes anyagi függetlenséget, önállóságot.

Úgy gondolom, hogy Annában részben az okozta a feszültséget, hogy egyrészt ott éltek benne, mint generációs minták a családjában is tapasztalt hagyományos női, anyai értékek, elvárások, ugyanakkor az új társadalmi kihívások, az újfajta, önmegvalósító női kép, egyfajta „kényszerként”, húzóerőként magával hozta az elszakadás igényét is ezektől a hagyományoktól.
Nem szeretett volna már csak otthon lenni, csak háziasszony lenni, de –mint ahogy kortársai előtt sem- nem volt „kitaposott” út, minta arra, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt munka és család, a független, önálló nő és a családanya, feleség között.
(http://www.augeo.hu/)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése