Ötödik fejezet: A női szerep és kiteljesedése az anyává válással

„Függetlenül attól, hogy melyek és milyenek voltak az ő előzetes motivációi, a gyenge pontjai, a korábbi érzelmi reakciói –amint anyává válik, bizonyos ideig teljesen új lelkülettel fog működni. Ez az anyai tudat elnyomja, kiszorítja a korábbi lelki jelenségeket, és központi helyet foglalva el a nő belső világában, azt teljesen átalakítja.
(…) A születendő gyermek adott ideig bizonyosan meghatározza gondolatait, félelmeit, reményeit, fantáziáit. Befolyásolja érzéseit, tetteit, még a legelemibb érzékelő és információ-feldolgozó rendszerei érzékenységét is. Egy saját gyermek átrendezi a kedvtelések és örömforrások körét; és igen valószínű, hogy részben átalakítja az alapvető értékrendet. Még valamennyi korábbi kapcsolatára is komoly hatással van, azzal a következménnyel, hogy az anya átértékeli közeli kapcsolatait és újrafogalmazza szerepét az eredeti családja történetében.” (Daniel N. Stern. 2007. 7. oldal)
Anna is hasonlóan fogalmazta meg azt, hogy az ő életét is „fenekestül felforgatta” Mónika születése.
Nem sokkal előtte kezdte csak el megtalálni saját identitását, leválni a szülői mintákról, eltávolodni az elvárásoktól és saját belső elvárásai szerint alakulni, kibontakozni. Ezt nehezítette az is –ahogy a 2. fejezetben is írtam- első babáját elvesztette.
Az „új én” élménye máris megkérdőjeleződött: „nem tudtam megtartani, kihordani”.
Az anyává válás az élet minden területén újra írja a szerepeket, viszonyulásokat. Megváltozik a saját anyához, apához való viszony. Általában az anyák közelebb kerülnek anyjukhoz, és távolabb apjuktól. (Daniel N. Stern, 2007.) Változik a társas viszony: „diádból triád” lesz, a férjből apa (Daniel N. Stern, 2007. és (Dr. Bíró S – Dr. Komlóssy P. (szerk) R. Dallos – H. Procter. 1989.)
De az anya, ahogy „kilép otthonról”, máris szembesül a társadalom anyákkal szemben támasztott elvárásaival is. Erről már írtam bővebben a 3.1-s fejezetben.
Úgy gondolom, hogy Annánál az is szerepet játszott lelki válságának kialakulásában, hogy az anyává válás három részes folyamatán –1. „készülődés az anyaságra”; 2. „Anya született”; 3. „Az anya alkalmazkodik” (Daniel N. Stern, 2007.)- még meg nem szilárdult új identitással kellett, hogy végigmenjen, ezért több ponton is azt érezhette, hogy a benne születő új erők „magukkal ragadják”, nem tudja mit csináljon, merre menjen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Harmadik fejezet: A női szerepek átalakulása a XXI. század második felében

„Hogy egy fiatal frissen kivívott képességei nem regrediálnak-e újra gyermekkori konfliktusokba, az nagymértékben függ attól, hogy milyen rangot és milyen esélyeket tud biztosítani számára a „pajtáscsoport”, a vele egyívásúak köre, ezenkívül azonban attól is, hogy mennyire egyengeti a nagyobb társadalom a szociális játékból a munka világának élményébe való átmenet útját, s hogy milyen feltételek közt érlelődik meg benne a szilárd társadalmi felelősség. Mindennek a fiatal egyén és a társadalma között hallgatólagosan megkötött kölcsönös szerződésen kell alapulnia”  (Erik H. Erikson 1969. 78. oldal) Úgy gondolom abban, hogy Anna odáig jutott, hogy elbizonytalanodott, megingott anyai szerepében, egyik fontos hatás lehetett, hogy a társadalom milyen elvárásokat támaszt a nőkkel szemben. Ennek alakulását szeretném bemutatni magyarországi kutatási eredmények alapján. Anna nagyszüleiről a következőket tudom: anyai nagyanyja fiatalon szolgálóként dolgozott gazdag családoknál, majd házass
További információk

Utolsó fejezet: rövid összegzés

Annával való együttműködésünk –ahogy fent kifejtettem- több szakaszra volt osztható, aminek egyenként is volt jellemző vezérfonala, témája. Viszont ha az egész, csaknem másfél éves folyamatra „távolabbról” tekintünk rá, akkor úgy látom, hogy az egésznek volt egy egyre kisebb hullámokban történő felfelé ívelése, közben egy nagyobb „visszalépéssel”, ami viszont rövid időn belül visszatért az eredeti szintre és tovább ívelt felfelé. Kezdetben Anna lelke „háborgott”, szinte pillanatról-pillanatra változott a hangulata a kétségbeesés, a düh, a reménytelenség között. Ahogy viszont az intenzív érzések ki tudtak belőle törni, úgy fokozatosan elkezdett kisebb „kitöréseket” produkálni. Csökkent lelkében a „nyomás”. Így lassan visszatértek, az amúgy rá jellemző logikai elemző, asszociációs képességei: a minden napot küzdelemnek megélő Anna elkezdett újra jobban figyelni saját magára, a visszajelzésekre. Hullámzásai, hangulat változásai ugyan még voltak, de ezeket már képes volt megfigyel
További információk

Hetedik fejezet: A segítő kapcsolat

A Rogers-i non-direktív segítő beszélgetés alapján Ahogy arra már korábban is röviden utaltam, magam is arra jutottam pedagógusi és önismereti tapasztalataim során, ahová Rogers is: „ Úgy találtam, hogy minél inkább önmagam tudok lenni egy kapcsolatban, annál alkalmasabb lesz ez a kapcsolat a segítségnyújtásra. Ez azt jelenti, hogy a lehető legteljesebb mértékben tudatában kell lennem a saját érzéseimnek oly módon, hogy azok ne váljanak szét két különböző szintre: az egyik, amit kifelé mutatok a segítő attitűdöm tükröződéseként, míg a másik egy mélyebb, valódibb, tudatalatti szinten megjelenő attitűd. Ha önmagam tudok lenni, az azzal is együtt jár, hogy a szavaimban és a viselkedésemben kifejezem a bennem lakozó érzéseket és attitűdöket. Csak ily módon válhat a kapcsolat valódivá (igazzá) és ez a valódiság –úgy tűnik- a fejlesztő tevékenység elsődleges feltétele.” (Carl R. Rogers, 2010. 65. oldal). Elsődleges célommá vált nem csak a segítő kapcsolatban, hanem az élet minden te
További információk