Csizi András

A  Normalitás -hoz hasonlóan, a  lelki egészség  is egy olyan fogalom, amit szinte minden nap használunk, mégsem biztos, hogy meg tudnánk fogalmazni, hogy mikor is érezzük magunkat lelkileg egészségesnek. Véleményem szerint viszont fontos tisztába lenni vele ahhoz, hogy adott helyzetemben, állapotomban viszonylag reálisan meg tudjam ítélni, hogy mennyire vagyok közel, vagy távol tőle. Hogy segítsek eligazodni, röviden összefoglaltam azokat a főbb megközelítéseket, elveket. Amennyiben úgy érzi, hogy -a lentiek alapján- tartósan kibillent  lelki egyensúlyából , segítek újra visszatalálni:  http://www.augeo.hu/ Lelki egészség – pszichoanalitikus megközelítés  (Jahoda nyomán, hivatkozza Buda, 2001) Uralom a környezet felett Adekvát valóságérzékelés Integráltság Pozitív tisztelet és elfogadás mások iránt Folyamatos fejlődés és növekedés az önmegvalósítás irányában Autonómia Lelki egészség – egészséglélektani megközelítés 1.  (Becker nyomán, hivatkoz

„Nooooormális?” –halljuk rendszeresen Besenyő Pista bácsitól, de gondolkodtunk-e már azon, hogy mi is az, hogy normális? Ki normális? Mi alapján határozhatjuk meg? Nos, ezeket összegeztem a következő írásomban. Az orvostudomány elsősorban: az átlagos környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás képességét emeli ki. Társadalmi fejlődés oldaláról nézve: az a képesség, mellyel az egyén képes a társadalomban neki jutó szerepet jól betölteni. Az egyén szempontjából: az egyén optimális gyarapodását, elégedettségét kell figyelembe venni. A normalitás ez esetben azt jelentheti, hogy az egyén képes: fizikai adottságainak megfelelően; más emberekkel együttműködve; boldogságot, elégedettséget, örömet érezve; képességeit kibontakoztatva –lehetőségei szerint alkotó módon; önállóan élni anélkül, hogy másnak a terhére lenne. (Preston '43) A teljesség igénye nélkül néhány normalitás definíció: Allport : normális, egészséges embernek csak az érett személyiségű embert lehet

Dolgozatomban megpróbáltam egy átfogó képet adni a Waldorf-pedagógiáról. Ezért írtam elég hosszan az első iskola megalakulásának körülményeiről, a pedagógia megalkotójáról is. Igyekeztem bemutatni azt, hogy a Waldorf-pedagógia koncepciója teljes mértékig összhangban van az új NAT-ban megfogalmazott célokkal, alapelvekkel, a műveltségi területek oktatásának követelményeivel, tehát alkalmas arra, hogy segítségül szolgáljon minden tanárnak, aki majd saját, helyi tantervét, tanmenetét, óravázlatát írja, ebből is ötleteket, szemléletet, meríthet.  De ami miatt még fontosabb elgondolkodnunk ezen a pedagógián, az a bevezetőmben leírt tények! A Waldorf-pedagógia gyerek-és világszemléletét én a legmesszebbmenőkig követendőnek tartom! Az a pedagógus, amelyik nem képes tisztelettel, szeretettel és odaadással fordulni a gyerek felé, az csak árt a gyerek személyiségének és nem szabadna tanítania! Ideje lenne komolyan venni a pedagógus hivatást és ezzel együtt a pedagógus képzést is, mert - ugyan n

Dolgozatom mellékletében látható egy németországi Waldorf-iskolából (Braunschweig) származó testnevelés-tanterv. A táblázatból is jól látszik az, hogy csak a legfontosabb tényezők vannak feltüntetve: a gyerekre melyik életkorban, általában mi a jellemző és hogy bizonyos képességeit   mikor és milyen jellegű gyakorlatokkal tudja a tanár a megfelelő módon kibontakoztatni. Nincsenek megszabva minimum szintek, hiszen tudják jól, hogy nem a méterek, és a másodpercek fontosak, hanem az egész ember fejlődése. A mozgáson, a cselekvésen keresztül is bizonyos lelki, akarati tulajdonságokat kell, hogy a gyerek kifejlesszen magában. Ebben a folyamatban természetesen testi vonatkozásaiban is megfelelően fejődik, hiszen ezek nem választhatók el egymástól. Mint az a táblázatból is kiderül, itt az első 2 évben nincs testnevelés óra, „csak”  játék óra, melyet az osztálytanító tart. A gyerek ebben a korban még kötődik az osztálytanító személyéhez, ezért mindenképpen fontos, hogy ő tartsa ezt az órát

Témám szempontjából fontosnak tartom kiemelni ezt a részt. Ezzel is szeretném hangsúlyozni azt, hogy a Waldorf-iskolákban az oktatás, a nevelés minden területe együtt, egy egységet alkot, a tárgyak nem különálló részek, hanem együttműködve, harmonikusan illeszkedve egymáshoz mindig a gyereket tartva szem előtt folyik a képzés. Tehát itt nem csak a testnevelés óráknak a feladata a testkultúra alakítása, a mozgásigény kielégítése. A mozgásszegény életmód ellensúlyozása itt már fel sem merül.A fejezet címében megfogalmazott egész folyamatot átható mozgást, tevékenységet szeretném érzékeltetni.Elsőként a ritmusról. A Waldorf-pedagógia a gyerekre, mint a természet, a világ részére tekint. Tehát tisztában van azzal, hogy nem vonhatja ki magát a nagy kozmikus ritmusok hatása alól. Ilyenekre gondolok, mint az évszakok, a nappalok és éjszakák váltakozása, a Hold változásai. Ezeknek a ritmusoknak meg kell jelenniük a heti, napi sőt, az órai ritmusokban is. Ha az ember nem egy harmonikus ritmus

A főoktatás tárgya után olyan tárgyak következnek, amelyek jellegüknél fogva is szintén ismétlést, gyakorlást kívánnak meg. Ezeket már szaktanár tartja. Ide tartozik pl.: az idegen nyelv, amelyből a Waldorf-iskolában első osztálytól kezdve kettőt is tanulnak. Természetesen nem írásban és nem nyelvtani alapon, és nem is az anyanyelvükről az idegen nyelvre fordítva, hanem ahogyan az anyanyelvét is tanulja a gyerek, közvetlenül az érzéki megtapasztalásból és az utánzásból kiindulva, mondókákon, énekeken, verseken keresztül. Ide tartozik még az ének, a zene, melyekre már utaltam, hogy szerves részét képezik az összes tárgy oktatásának. Ezeken az órákon tanulnak furulyázni, ütős hangszereket is használnak, később néhányan húros hangszeren is megtanulnak játszani (líra, hegedű). Énekelnek kórusban is. Általában minden iskolának van nagyzenekara és több kisebb kamarazenekara is. Itt minden gyermek zene-közelben nő fel, és egy alap szinten mindenki megtanul énekelni, és valamilyen hangszeren