Utolsó fejezet: rövid összegzés

Annával való együttműködésünk –ahogy fent kifejtettem- több szakaszra volt osztható, aminek egyenként is volt jellemző vezérfonala, témája.

Viszont ha az egész, csaknem másfél éves folyamatra „távolabbról” tekintünk rá, akkor úgy látom, hogy az egésznek volt egy egyre kisebb hullámokban történő felfelé ívelése, közben egy nagyobb „visszalépéssel”, ami viszont rövid időn belül visszatért az eredeti szintre és tovább ívelt felfelé.

Kezdetben Anna lelke „háborgott”, szinte pillanatról-pillanatra változott a hangulata a kétségbeesés, a düh, a reménytelenség között. Ahogy viszont az intenzív érzések ki tudtak belőle törni, úgy fokozatosan elkezdett kisebb „kitöréseket” produkálni. Csökkent lelkében a „nyomás”.

Így lassan visszatértek, az amúgy rá jellemző logikai elemző, asszociációs képességei: a minden napot küzdelemnek megélő Anna elkezdett újra jobban figyelni saját magára, a visszajelzésekre.

Hullámzásai, hangulat változásai ugyan még voltak, de ezeket már képes volt megfigyelni, kézben tartani, egyes területeken változtatni, belátni, megnyugodni. És ez azt is lehetővé tette, hogy fokozatosan egyre inkább értékelni tudta mások támogatását. Mondhatni: felettes énje elkezdett szelídülni. (lásd még az előző fejezetekben is idézett részt: Erik H. Erikson, 2002. 253. oldal)

A harmadik szakasz azért nyúlt ilyen hosszúra, mert az egyébként is megfogalmazott célok megvalósítása közbe jött Anna nem várt terhessége.

Ami ugyan „sokként” érte és szinte a kezdeti lelki mély, reménytelennek megélt helyzetbe esett vissza, de ez állapot már sokkal rövidebb ideig tartott, mivel addigra már lelke „megismerte a kivezető utat”, rendelkezett annyi erővel, hogy képes legyen átlátni, reálisabban értékelni a helyzetét.

Így az utolsó hónapok, hetek valóban a megbékélésről és a gyermekszületésről szóltak, megható, katartikus érzésekkel.

Merre tovább?

Anna –még utolsó, közösen megfogalmazott- céljainak megvalósítása a második gyermekének születése miatt ugyan egy kis időre háttérbe szorultak, de egyúttal pl. Pállal való megváltozott viszonyának feszültségeit ki is élesítette.

Ahogy azt jeleztem: a 3. szakasz elején el is kezdtünk foglalkozni a kapcsolatával.

Az törvényszerű, hogy egy rendszer –mint amilyen a család is- egyensúlyra törekszik (homeosztázis), folyamatosa a „dinamikus egyensúly állapotában van”. Így, ha egyik eleme elkezd változni, az szükségszerűen magával hozza, hogy a többi elemének is „meg kell mozdulnia”, hiszen fent szeretnék tartani ezt az egyensúlyi állapotot. (Dr. Biró Sándor; Dr. Komlósy Piroska (Szerk). - R. Dallos; H. Procter; 2001.).

Ez indult be Anna családjában is: Anna változásai és az újabb gyermek születése más megvilágításba helyezték számára Pált és Pálnak is meg kellett találnia új helyét, szerepét ebben a helyzetben.

Pál belátta, hogy vannak olyan belső korlátai, amiken csak segítséggel tud túllépni, ezért elment egy pszichológushoz egyéni terápiába.

A másik fontos folyamat, ami elindult, de én már nem kísértem végig, hogy Anna és Pál elkezdték tervezni a költözésüket is egy vidéki városba. Pontos költségvetést készítettek és meghirdették lakásukat is, amit nem sokkal a szülés előtt sikerült is eladniuk, és találniuk egy kétszintes, 4 szobás, tágas családi házat. Úgy tudom nem sokkal Miklós születése után sikerült is kiköltözniük.

Ezek a lépések azt mutatják számomra, hogy Anna és Pál is képesek voltak alkalmazkodni az új körülményeikhez, felmérték külső és belső korlátaikat és azt is, hogy miben tudnak, miben lehet –akár segítséggel- előre lépni.

(http://www.augeo.hu/)